Jánosi Matilda, művésznevén Tilly Janosi Csekefalván született és nőtt fel egy kertész családban. Tíz évesen álmodta meg, hogy divattervező lesz. 2006-ban Magyarországra költözött, ahol 2009-ben megalapította saját divatmárkáját TildArt Ökodivat néven. Onnan 2012-ben Londonba repült, ahová angol nyelvtudás nélkül és 10 angol fonttal érkezett meg. Két évig riksát tekert London utcáin, ami számos megpróbáltatással járt, de kitartása eredményes volt: 2014-ben megnyitotta a TildArt műhelyet. Globálisan is volt lehetősége bemutatni a márkáját, amit azóta öko luxus márkává fejlesztett.

Pár éve a jelmeztervezés és -készítés ragadta magával, és a varázslatos londoni színháznegyedben, a West Enden kezdett dolgozni. Legfőbb motivációja, hogy a színházi és filmvilágba fenntarthatóságot csempésszen. Közben a TildArt felnőtt, így lezárult egy korszak, ezzel párhuzamosan pedig tavaly megszületett a Tilly Janosi London márka, amely a divat és a jelmezek világának kombinációját képviseli a fenntarthatóság jegyében. A márkát Az Erdőn Túl elnevezésű divateseményen mutatta be a Kálnoky-kastélyban. The new brand was presented at the Kálnoky castle, at the Beyond the Forest fashion show.

Csipán Kristóf Csaba tizenkét éves és négy éve otthontanuló. Alig múlt 9 éves, amikor kikerült az intézményesített oktatásból, mert a családjával azt tapasztalták, hogy önmagát, az egyéniségét és a bátorságát veszíti el. Így végre lehetősége volt választani, hogy mit szeretne tanulni, mi az, ami leginkább érdekli, illetve mivel szeretné tölteni a szabadidejét. Gyermekként hozhat meg olyan döntéseket, amelyekre a szülei teremtik meg a megfelelő tanulási helyzeteket, ezek a döntések ugyanakkor a jövőjét is meghatározzák. Ennek köszönhetően születhetett meg a KriStory könyvajánló Facebook-oldala, ahol Kristóf a hobbiját, az olvasást népszerűsíti. Rövid kedvcsinálókat ír azokról az olvasmányairól, amiket szerinte másnak is érdemes lenne elolvasnia. „Személy szerint érzem az olvasás jótékony erejét, és szeretném, hogy minél többen megtapasztalják, mert hiszem, hogy jobb lesz a világ, ha olvasó emberek lakják” – vallja Kristóf. 

Blaskó Nikolett a magyar kommunikációs iparág egyik legismertebb női szereplője, a Forbes a legbefolyásosabb magyar nők közt jegyzi. A Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetségének elnöke, a Hungarian Business Leaders Forum és a Menedzserek Országos Szövetségének elnökségi tagja. 2004-ben alapította saját cégét, az ACG-t, amely ma az egyik legsikeresebb reklámügynökségi csoport a piacon.

Aktív társadalmi felelősségvállaló, a siker fontos alkotóelemének tartja az értékrendet, ami szerint egy szervezet működik. Ügynökségével és személyesen is segíti az Ökumenikus Segélyszervezet, a Mosoly és az Együtt az Autistákért Alapítvány munkáját, a magyarországi UNICEF kuratóriumi tagja.

Elkötelezetten támogatja a nők érvényesülését az üzleti életben, folyamatosan előad, mentorál. Mecénása a hazai kortárs designnak, divatnak. Személyesen ismeri és minden eszközzel segíti a fiatal, tehetséges alkotókat, magyar divattervezőket. Házasságban él, két kislányt nevel, hobbiszerűen lovagol, díjugrat.

Székely Csaba marosvásárhelyi író, drámaíró, műfordító. Sándor L. István színházkritikus így jellemezte őt: „Manapság nemigen akad sikeresebb, erősebben ható magyar drámaíró, mint Székely Csaba. Egymást érik a különböző színházi bemutatói (külföldön is), rendszeresen érkeznek hírek művészi sikereiről. Darabjai azonban nemcsak színházi, hanem irodalmi szempontból is értékesek. Egy kimunkált, változatos, élvezetes nyelvet használó szerzőről van szó, aki mély emberismerettel rendelkezik.”

Első drámája, a Szeretik a banánt, elvtársak? 2009-ben elnyerte a BBC legjobb európai drámáért járó díját, majd a Brit Írószövetség díját. Legismertebb műve az erdélyi magyar falvak problémáit sok humorral és keserű iróniával bemutató Bányavidék-trilógia, amelynek darabjait eddig több mint tizenöt különböző színpadon játszották és játsszák.
Forgatókönyvíróként is tevékenykedik, ő volt az HBO Terápia című sorozata harmadik évadának egyik forgatókönyvírója is.

Lucian Mîndruță újságíró, blogger, rádiós műsorvezető. Írásaival és bejegyzéseivel a blogján és az igencsak népszerű közösségimédia-felületein lehet találkozni, és egy naponta jelentkező betelefonálós rádióműsort is vezet. Karrierjét a SOTI független tévécsatornánál kezdte, majd a Tele7 és a ProTV csatornánál dolgozott.

Tartalomigazgató volt a Ziarul Financiar napilapnál és heti rovattal jelentkezett a Dilema kulturális magazinnál. Műsorvezetőként dolgozott az Antena1-nél, marketingigazgató volt a Mediafax csoportnál és számos csatornánál indított különböző tévéműsorokat.
Lucian a lelkiismeretes szólásszabadság híve. Szerinte a sajtó szerepe a társadalomban megszülető ötletek szabad áramlásának elősegítése, miközben a tényellenőrzés és az álhírek terjedésének meggátolása is felelőssége. Ugyanakkor hisz abban, hogy a sajtónak hozzá kellene járulnia egy összetartóbb közösség kialakulásához úgy, hogy közben támogatja a vélemények sokszínűségét és tiszteletben tartja a társadalmi vitákban résztvevő összes felet. Hisz a közösségi jellegű civil médiában, amelyre versenytársként és inspirációs forrásként is tekint. Emellett elhivatott országúti kerékpáros – évente mintegy négyezer kilométert teker rendszeresen.

A budapesti Keszei Anna Luca még 12 éves sincs, de máris annyi mindennel foglalkozik, ami egy felnőttnek is szép teljesítmény volna. Az Újbudai Gárdonyi Géza Általános Iskola ötödik osztályos tanulója úszik, zongorázik, hittanra jár és a Szent Bernát cserkészcsapat tagja.

Hét évig volt a Mu kortárs táncszínház növendéke és középső csoportos kora óta jár a Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Műhely képzéseire. Nemrég a falmászást is kipróbálta, amit komoly kihívásként él meg – de pont ez az, amit szeret. Szeptembertől angol órára is jár. Szabadidejében olvas, kirándul, koncertekre jár. Kedvenc hobbija a biciklizés, amely 2 és fél éve lett a szenvedélye, amióta a Budapest Bike Maffia önkéntese lett.

Minden kedden és csütörtökön szendvicseket készítenek és biciklivel szállítják ki a hajléktalanoknak, rászorulóknak. „Ha esik, ha havazik, ha meleg van, ha hideg van, menni kell, mert az emberek várnak minket és számítanak ránk” – mondja Luca. Felnőtt korában színésznő szeretne lenni, de addig még sok kaland vár rá.

Bara Ágnes egy igazán pörgős életszakaszt hagyott maga mögött, amikor 2010 decemberében elindult Thaiföldre, hogy megtalálja a tiszta forrást az akkor már pár éve tartó meditációs gyakorlásához. Tervek nélkül érkezett Bangkokba, és pár nap múlva megvalósult az álma. Közel három évet élt a dzsungelben egy kis buddhista kolostorban – ahol élete első igazi belső utazása kezdődött. Később a dél-koreai zen templomok világa következett, majd végül Taivanról érkezett vissza Ázsiából. „A legtöbb félelmemmel itt néztem szembe – a látszólag mozdulatlan, békés világban.

A szabadságot itt tapasztaltam meg – egy szabályokkal teli kultúrában” – fogalmaz Ágnes. Úgy érzi, talán nagyobb bátorságra volt szükség visszatérni a nyugati kultúrába, mint anno elindulni Keletre. Azóta a mindennapjaiba beépült az elmúlt évek tapasztalata. Egyszerű, csendes életet él, és legjobb tudása szerint segít embereknek, hogy kellő bátorsággal tudjanak szembenézni a félelmekkel, nehézségekkel.

Góg Anikó személyi edző, az IWI Nemzetközi Fitnesziskola tanára. Hazai és nemzetközi képzési rendszerekben végzett tanulmányai szerint: Technogym Master Trainer, Polar Level III-as szintű tréner, pre&postnatal instruktor, funkcionális tréner, ACE Health Coach. Korábbi triatlon versenysportoló, két kislány anyukája – és van, aki csak úgy ismeri, hogy „Krézi”. Bár különféle sport szakirányú tanulmányokat végzett és alkalmaz is a munkája során, határozottan elutasítja, hogy polihisztor lenne, aki mindenhez ért.

Ami viszont ebből a széles spektrumú képzési tapasztalatból és a sport különböző területeire történő rálátásból mint tanulság levonható számára, az a sport értékteremtő ereje. A sport életminőségünkre való hatása, személyiségfejlesztő mechanizmusa, egyensúlyt és belső tartást eredményező szerepe. Célja az, hogy minél több embernek lehetőséget biztosítson arra, hogy megtalálja a saját kapcsolatát a sporttal és annak minden előnyével.

Varga Csaba a Bihar megyei Belényesen született, a Bihari-hegység lábánál. Nagyváradon nőtt fel, majd a Kolozsvári Műszaki Egyetemen diplomázott építészet szakon, azóta építészként dolgozik Váradon. A hegyek világával 13-14 évesen kezdett ismerkedni. Valamikor a gimnáziumi évek során, a nyári szünidőben eldöntötte, hogy megmássza a Fogarasi-havasok legmagasabb csúcsát, attól kezdve pedig szabadidejében ennek a szenvedélynek hódolt. Először Erdély legmagasabb csúcsaira kapaszkodott fel, majd a Magas-Tátra, a Pireneusok és az Alpok csúcsai következtek.

Részben Erőss Zsolt hatására, az ő inspirációja nyomán látott neki a magashegyi expedíciók tervezésének. Ennek nyomán 2013-ban sikerült először megmásznia egy 8000 méternél magasabb hegyet, a Karakorum legmagasabb csúcsát, a Gasherbrum II-t.

Nyolc év alatt öt 8000 métert meghaladó csúcsot mászott meg – pótlólagos oxigén és magashegyi teherhordók igénybevétele nélkül. Ezzel a jelenleg élő, magyar magashegyi hegymászók között ő teljesítette a legtöbb sikeres csúcsmászást. Szerinte az ilyen expedíciókon az igazi kihívást a hegy magassága jelenti, és az azzal járó körülmények, nehézségek (oxigénhiányos környezet, extrém időjárási körülmények, fizikai erőt próbára tevő terep) leküzdése.

Gundel Takács Gábor „a sablon szerint” televíziós újságíró, de sokat dolgozott rádióban és írott műfajokban is. „Az igazsághoz azonban akkor járunk a leginkább közel, ha mindezt összefoglalva azt mondom: történetmesélő ember vagyok” – vallja magáról. Úgy véli, hogy minden sportközvetítés, vetélkedő, beszélgetés végsősoron egy-egy történet elmesélése.

Ehhez szükség van egy nagy adag egészséges, a világra és a benne élő emberekre rácsodálkozó kíváncsiságra és persze arra is, hogy amit az ember észrevesz, fontosnak tart, azt jól, őszintén és olykor bátran kimondja. „Igen, manapság szükség van olykor némi bátorságra is. Nemcsak azért, mert esetleg egyeseknek nem tetszik a véleményünk, hanem azért is, mert sokszor félünk szembenézni saját magunkkal. De lehet az ember bátor, szókimondó, kíváncsi – mindez mit sem ér hitelesség nélkül. »Felesz és mersz« a témánk. Már ennyiből is látszik, hogy nem kis feladat.”