From zero to HERO

Ilyés Lóránd szerencsésnek mondja magát, hogy gyerekkora óta úgy alakult az élete, hogy a mozgás, a sport mindennapjai szerves része volt, amelyet az akkori tömbház körüli bandázások és a nagyszüleinél töltött vakációk alapoztak meg. A nagyszülei székelyderzsi gazdaságában elvégzett feladatok révén sok olyan élettapasztalatot szerzett, amelyek a mai napig a segítségére vannak. „Úgy érzem, hogy a gyerekkori közegem és a természetközeli szemléletmódom kialakított bennem egy olyan képességet, amely az emberekkel való együttműködésben is megmutatkozik” – mondja Lóránd. Szerinte innen eredeztethető az érzékenysége a közösségi aktivitások iránt, a vállalásai, amelyek a sporthoz, a természetközeli projektekhez köthetőek, és nem csak. Teljesen természetesen alakult ki benne az igény arra, hogy felelősséget vállaljon bizonyos ügyek mellett és aktívan cselekedjen is, amelyben a szemléletformálás és inspiráció fontos szerepet játszanak.

31 éves, Székelyudvarhelyen született, fotóművész. Életének több mint felét fényképezve töltötte, és a fotózás által kiemelkedő pillanatokat élhetett át. Széltében és hosszában is végigjárta az országot, célja pedig mindig az volt, hogy népszerűsítse azoknak a helyszíneknek a szépségét, amelyekről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, vagy amelyek létezéséről nem is tudunk. Miután 2011-ben egész Erdélyt végigfotózta repülőből a Repülés Erdély fölött projekt keretében, 2018-ban elindította a Repülés Románia hegységei fölött projektet azzal a céllal, hogy dokumentarista anyagot készítsen az ország fantasztikus hegységeiről. 18 különböző hegyet mászott meg és több mint 1300 kilométert tett meg, elképesztő felvételeket készítve drónjával. A projekt egy oktatási jellegű szakasszal folytatódik, amelynek részeként az elkészült anyagokat pedagógusok és diákok rendelkezésére bocsátja, illetve elérhetővé teszi mindenki számára, akit szívesen tanulmányozza az ország hegységeinek földrajzát.

Barabás Botond Székelyudvarhelyen született, és itt végezte el saját bevallása szerint „nehéz és bukdácsolós” középiskolai éveit. Aztán az egyetemi felvételi előtti évben történt valami: Botond rájött, hogy nem is volt ő rossz tanuló, csak korábban nem találta meg azt, ami igazán érdekli, amit hivatásának tud tekinteni. Amit az egyetemen végül megtalált: elsőre felvételt nyert, méghozzá ösztöndíjjal, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemre. Színész lett, mindent eljátszott, amit lehetett, 20 éves sem volt, amikor a Budapesti Nemzeti Színházban a legnagyobbak mellett léphetett színpadra. Aztán Szolnokra került, ezt a várost pedig immár 20 éve hívja otthonának. 2021 óta már más szerepet próbál: a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója.

„Azt érzem, hogy a sors engem elkényeztetett azzal, hogy hamar felfedeztek bennem ezt-azt a nagy mesterek, és repített a szakma egyik lépcsőfokról a másikra. Az viszont tény, hogy mindenért megdolgoztam, ingyen semmit nem kaptam ebben a szakmában” – mondja Botond.

Székelyudvarhelyen született és nőtt fel. Az érettségi után a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem színészmesterség karán végzett, ezt követően a Kolozsvári Állami Magyar Színházban lett színész. „Egyedülálló Anya és Színész vagyok két gyönyörű gyermekemmel, a lányommal és a fiammal. Sok leckét adott fel nekem az élet, és még fog. Állok elébe!” – mondja Andrea.

Dina Tuns mintegy 17 éven keresztül dolgozott közgazdászként a nagyvállalati szektorban, ennek az időnek pedig mintegy felét Nagy Britanniában töltötte. Több mint 8 külföldön töltött év után azonban férjével, Florinnal azt érezték, hogy a vállalati munka már nem okoz számukra örömet, ezért úgy döntöttek, hogy hazaköltöznek Romániába. Szükségét érezték egy olyan projektnek, amely lehetőséget ad nekik a hazatérésre, ugyanakkor arra is, hogy elszakadjanak a nagyvárosi élettől, amely egyre fojtogatóbbbá vált.

Így hozták létre a Viewtopia – The Secret Land nevű projektet, egy üdülőfalut a Dregán-völgyben, amely immár 3 éve működik. A célokkal és targetekkel teli, már-már közhelyszerű 9-től délután 5-ig tartó napi programtól eljutottak a 7-től este 9-ig tartó tevékenységig, amely azonban tele van sikerélményekkel és újdonságokkal. Történetük az akaraterőről és a kitartásról szól, amelyben mindketten hiszik, hogy minden lépés előre – legyen akármilyen kicsi is – közelebb viszi őket az álmukhoz.

Majzik Tamás Szegeden született, és 2011 óta Bákó megyében tanítja a magyar nyelvet. Már középiskolás korában megszületett ez az elhatározása: tudatosan készült Moldvára. A tanító szak elvégzése után csatlakozott a Moldvai Csángómagyarok Szövetségéhez, azóta Dumbravénben, egy körülbelül 400 fős kis faluban él. Évekig egy régi, kétszobás házban tanított és lakott, de civil támogatók segítségével sikerült felépíteniük egy korszerű közösségi házat a faluban. Hisz abban, hogy a kis településeken élő gyermekeknek is a legmodernebb pedagógiát és módszertant kell nyújtani.

Folyamatosan továbbképzi magát, hogy a tanítványait felkészíthesse a 21. század kihívásaira. Rendszeresen foglalkoznak robotikával, kódolással, mesterséges intelligenciával, illetve minden olyan témával, amely támogatja a jövőben nélkülözhetetlen képességek és készségek fejlődését. „Pedagógusként a legfontosabb célom, hogy igazi »szuperhősökké« váljanak a diákjaim: olyan kiegyensúlyozott és felkészült felnőttekké, akik valódi értékeket képesek létrehozni. Mindezek mellett a legfontosabb feladatom a moldvai magyarság nyelvi és kulturális kincseinek tudatosítása a közösségemben” – mondja Tamás.

Hosszú Katinka háromszoros Olimpiai-, 26-szoros világ- és 36-szoros Európa-bajnok úszónő 1989-ben született Pécsett. Az első versenyző, aki egyidőben tartotta a világcsúcsot mind az öt vegyesúszó számban. Élete legnagyobb sikerét a 2016-os riói olimpián érte el: 3 arany- és 1 ezüstéremmel az olimpia legeredményesebb úszója volt egyéni számokban. Hosszú Katinkát a 2022-es római Európa-bajnokságon láthatta utoljára a közönség, idén pedig visszatért a medencébe, célja, hogy Párizsban ott legyen a hatodik olimpiáján.

Benkő Zsolt már gyermekkora óta folyamatosan „kutyázik”, saját bevallása szerint élete mindig is a négylábúak körül forgott. A hegyimentőként és kutyakiképzőként tevékenykedő, Farkaslakán élő Zsolt azt vallja, hogy az ebekkel való szakszerű foglalkozás nemcsak hobbi és sport, hanem életforma is. Több mint 10 év telt el azóta, hogy kutyáit „edzőtáborba” vitte, és kiképezte őket arra, hogy hegyi terepen, bozótosban, rejtett és nyílt területen is képesek legyenek eltűnt személyeket keresni. Ő volt az első Hargita megyében, akinek a kutyái elsajátították ezt a tudást – azelőtt Kolozsvárról érkeztek ide ebek, ha eltűnt személyt kellett felkutatni.

A 25 éves Mahdi Said Kafiya egy szomáliai kisvárosból származik. Körülbelül 11 éve, 15 évesen érkezett Magyarországra menekültként, szülők nélkül, és azóta Magyarországon él. Család nélkül új országba érkezni, egy új nyelvet és kultúrát megismerni – nagy kihívás volt számára. Azonnal elkezdett iskolába járni és dolgozni.

Az utolsó tanévben modellként kezdett tevékenykedni – modellként Rea Millaként ismerik. Eleinte csak hobbi volt, amivel az iskola és a részmunkaidős munkája mellett foglalkozott, de miután befejezte az iskolát, elkezdett teljes munkaidőben modellkedni. Azóta szinte az összes nagy magyar márkával dolgozott már együtt. A történetéről forgattak egy dokumentumfilmet is akkor, amikor még gyermekotthonban élt, a címe Könnyű leckék. „Az, hogy nagyon fiatalon egyedül maradtam, sok mindenre megtanított, többek között arra, hogyan kell mindig a jobbra és a szebb jövőre törekedni, és megragadni az élet minden esélyét. Olyan ember vagyok, aki mindig többre törekszik az életben, és amennyire csak tudok, segítek az embereknek. Mert úgy gondolom, mindenkinek vissza kell adnia valamit a világunknak” – vallja.

Budapesten született 1971-ben. A középiskola után tanulmányait a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán kezdte meg. 1990-ben egész életét és gondolkodását meghatározó súlyos autóbalesetet szenvedett. 1991-ben tanulmányait megszakítva egy évig Párizsban volt utcazenész. Visszatérése után folytatta tanulmányait. Orvosi pályáját 1996-ban mentőtisztként kezdte, majd 2002-től a gyógyszeriparban dolgozott. 2002-ben férjhez ment, férje Greguss Sándor, író. 2005-től saját háziorvosi praxist vezet. Ifjúkori kalandvágya és mindent meghatározó segítőkészsége jellemzi későbbi életét is.

2015-ben járt először Afrikában, egy ugandai orvosi misszió tagjaként. Férjével közösen hozták létre az Afréka Nemzetközi Humanitárius Alapítványt. Eddig 16 orvosi misszión vett részt az alapítvány szervezésében (11 alkalommal Nigéria, 1-1 alkalommal Kongó, Uganda, Csád, valamint 2 alkalommal Ghána).

Dénes Adél Székelyudvarhelyen született, jelenleg Budapesten él. Self-made kulturális szervezőként határozza meg magát. Karrierjét a nagyváradi Moszkva Kávézó alapító tagjaként kezdte, majd zenekari menedzserként és fesztiválszervezőként folytatta.

Ő a Hajógyár könnyűzenei gyűjtőplatform megalkotója, és jelenleg is a kulturális értékek támogatásán dolgozik a Petőfi Kulturális Ügynökség könnyűzenei és programigazgatójaként.

A Vargyas-szorosban született, és ott nőtt fel. Elzártan a világtól és a normáktól. A lemaradott idővel nőtt fel, maga igazította sorát és sorát, amely nem mindig volt kegyes hozzá. És ebből építette fel az életét a számára tökéletessé. Alpinista favágó, hegyimentő, aki 22 évesen neveli kiskorú, iskolás testvérét. Sok viszontagság után most végre úgy gondolja, hogy szeret élni, és a maximumot kihozni minden helyzetből.