Tudor Giurgiu 1972-ben született Kolozsváron. Az Európai Filmakadémia tagja, a Román Film Népszerűsítéséért Egyesület alapító-elnöke, valamint az egyesület által szervezett Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál, az idén 22. alkalommal sorra került TIFF alapítója és fesztiváligazgatója. A román filmes szakma legfontosabb díjátadója, a Gopo-gála kezdeményezője, és tagja volt számos fontos nemzetközi filmfesztivál zsűrijének, 2012-ben pedig az Emmy-díj nemzetközi zsűrijének tagja volt.

Első filmje, a Beteges viszonyok a Berlinale Panoráma szekciójában mutatkozott be 2006-ban és több nemzetközi filmfesztiválon is díjazták. Ugyancsak számos elismerést kapott első rövidfilmje, a Superman, Spiderman vagy Batman (2011), amely a 2012-es Európai Filmdíjon elnyerte a legjobb európai rövidfilmnek járó elismerést. Második nagyjátékfilmje, az Emberekről és csigákról a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a zsűri különdíját, a Valladolid Nemzetközi Filmfesztiválon pedig a szekciója legjobb alkotása lett. Szintén a Berlinalén, 2015-ben mutatták be a megtörtént események alapján készült, Miért én? című politikai thrillerjét, amelyet többek között Miskolcon és Szófiában is díjaztak. Legújabb, Szabadság című filmjét az 1989 decemberében, Nagyszebenben történt események inspirálták. 

A szlovákiai Perbetén született, a komáromi Selye János Gimnáziumban tanult – akkor és azóta is ez a gimnázium számít az ország egyik legjobbjának. Első volt a családban, aki egyetemre jelentkezett, ráadásul mindjárt hatalmasat álmodva egy remek külföldi intézménybe. Egy ösztöndíjnak köszönhetően Hollandiában pszichológiát és kulturális antropológiát tanult az Utrechti Egyetem egy nemzetközi elit college-ében, ezt követően a CEU-n szociológia és szociális antropológia szakon szerzett magiszteri diplomát Budapesten, majd Bécsben pszichoterápia tudományokból szerzett doktori fokozatot.

Nem praktizáló pszichológus/pszichoterapeuta, hanem elméleti szakember, aki a pszichológia és a pszichoterápia eszköztárát (is) felhasználva kutatja, elemzi a társadalmi folyamatokat. Az elmúlt 15 évben a társadalmi traumák emlékezetével, identitással, felejtéssel, elhallgat(tat)ással foglalkozott. Az érdekli, hogy miként öröklődik a szégyen, a bűntudat, és hogyan határoznak meg minket a családtagjainkat ért megpróbáltatások és azok emlékezete.

Anamaria Hâncu a Let’s Do It, Romania!, az ország legkiterjedtebb civil mozgalmának társalapítója és igazgatótanácsának tagja. A projekt 12 éves működése során több mint 2,2 millió önkéntest vontak be, akik közös erővel tették az országot egy tisztább hellyé.

Anamaria ugyanakkor INNA, Antonia és Delia kommunikációs menedzsere, és közel 10 évig volt a Global Records csapatának tagja. Ez az egyik legfontosabb romániai lemezkiadó vállalat, amely olyan népszerű előadókat képvisel, mint INNA, Antonia, a Carla’s Dreams, a The Motans, Irina Rimes, Alina Eremia és sokan mások. Anamaria ezenkívül az ALDA PR menedzsere, amely egy nemzetközi, zenei rendezvényeket szervező vállalat, többek között ők szervezik a SAGA Fesztivált.

Hadâmbu Cristina Piatra Neamț-on született, és 1986 óta él Gyergyóújfaluban. Egy egyszerű, de becsületes és a környezetével szemben odaadó családban nőtt fel. Már kiskora óta az volt az álma, hogy ügyvéd vagy romántanár legyen, így 2002-től, a tanítóképző elvégzése után Gyergyóújfaluban, az Elekes Vencel Általános Iskolában kezdett el dolgozni tanítóként, majd 2006-tól romántanárként. 2017-től a gyergyóditrói Puskás Tivadar Szakképző Líceum igazgatója, egy olyan intézményé, amelyre rendkívül büszke.

Munkája során mindig arra törekedett, hogy közel kerüljön az emberekhez, megértően viselkedjen velük, hogy egy olyan csapat jöhessen létre, amellyel sikerült megmenteniük az iskolát a bezárástól, és olyan diákok kerüljenek ki ebből a tanintézetből, akik jó szakemberek, és megtalálják helyüket a munkaerőpiacon.

2022-ben az év legkiemelkedőbb igazgatójának választották Romániában, amely kitüntetésre rendkívül büszke.

Dumitru-Dorin Prunariu Románia első – és eddig egyetlen – űrhajósa, aki 1981 májusában nyolcnapos űrutazást hajtott végre a Soyuz-40 űrhajón és a Saliut-6 űrállomáson. Ő volt ugyanakkor a világon a 103., aki ellátogatott a világűrbe. A Bukaresti Műszaki Egyetemen szerzett repülésmérnöki diplomát, jelenleg a Romániai Űrtechnológiai Ügynökség szakértőjeként tevékenykedik, illetve tagja a Román Űrügynökség vezetőtanácsának.

A Román Űrügynökség volt elnöke, Románia volt oroszországi nagykövete, az ENSZ Világűrbizottságának volt elnöke, illetve Románia képviselője az Európai Űrügynökség Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságában. A róla elnevezett aszteroida az „10707 Prunariu” nevet viseli. Felesége Crina Prunariu, a külügyminisztérium volt diplomatája, Románia volt örményországi nagykövete. Két fiúk és négy unokájuk van.

Mugur Vărzariu fényképész már a karrierje kezdetén, szíriai, tunéziai, egyiptomi munkái során felismerte a hivatása jelentőségét, és meghozta azt a döntést, amely irányt adott a munkásságának. „Vagy követem mindenki más példáját, vagy a lelkiismeretemre hallgatok” – magyarázza. „Egyrészt éreztem a képeim hatását, másrészt tapasztaltam az általam fényképezett emberek szenvedését. Ezért más módot kellett találnom a munkavégzésre.” Tudatosan nem csatlakozott azokhoz a fotóriporterekhez, akik egyik témáról ugranak a másikra, hanem olyan történeteket keresett, amelyeket még senki nem mesélt el, és mélyebben beleásta magát ezekbe a témákba, mint ahogyan azt a szakma általában lehetővé teszi.

Úgy döntött, hogy a hátrahagyottaknak állít emléket, azoknak, akiket elfelejtenek, és akik a társadalom peremére szorulnak. Munkája során foglalkozott a roma közösséggel, a prostitúció és emberkereskedelem kérdésével, az elhagyott gyermekekkel, az idősekkel, az elhízás jelenségével, a holokauszt túlélőivel és a posztkommunista korszak társadalmi problémáival. Vállalkozói megbízásokat is vállal, és magazinoknak készít fotókat, ezeket ötvözi a humánitárius munkával. „Amikor dolgozom, folyamatosan tisztában vagyok a gazdasági nyomással, ami egy családapára nehezedik” – magyarázza, „és nem vagyok hajlandó pazarolni az alanyaim idejét és szenvedését a felkészületlenségem miatt.

Az említett elvek szerint dolgozni azt jelenti, hogy soha, semmilyen körülmények között nem hagyok ki egy lehetőséget sem. Mindenféleképpen jól kell csinálnom, az ők és az én érdekemben.”

Jánosi Matilda, művésznevén Tilly Janosi Csekefalván született és nőtt fel egy kertész családban. Tíz évesen álmodta meg, hogy divattervező lesz. 2006-ban Magyarországra költözött, ahol 2009-ben megalapította saját divatmárkáját TildArt Ökodivat néven. Onnan 2012-ben Londonba repült, ahová angol nyelvtudás nélkül és 10 angol fonttal érkezett meg. Két évig riksát tekert London utcáin, ami számos megpróbáltatással járt, de kitartása eredményes volt: 2014-ben megnyitotta a TildArt műhelyet. Globálisan is volt lehetősége bemutatni a márkáját, amit azóta öko luxus márkává fejlesztett.

Pár éve a jelmeztervezés és -készítés ragadta magával, és a varázslatos londoni színháznegyedben, a West Enden kezdett dolgozni. Legfőbb motivációja, hogy a színházi és filmvilágba fenntarthatóságot csempésszen. Közben a TildArt felnőtt, így lezárult egy korszak, ezzel párhuzamosan pedig tavaly megszületett a Tilly Janosi London márka, amely a divat és a jelmezek világának kombinációját képviseli a fenntarthatóság jegyében. A márkát Az Erdőn Túl elnevezésű divateseményen mutatta be a Kálnoky-kastélyban. The new brand was presented at the Kálnoky castle, at the Beyond the Forest fashion show.

Csipán Kristóf Csaba tizenkét éves és négy éve otthontanuló. Alig múlt 9 éves, amikor kikerült az intézményesített oktatásból, mert a családjával azt tapasztalták, hogy önmagát, az egyéniségét és a bátorságát veszíti el. Így végre lehetősége volt választani, hogy mit szeretne tanulni, mi az, ami leginkább érdekli, illetve mivel szeretné tölteni a szabadidejét. Gyermekként hozhat meg olyan döntéseket, amelyekre a szülei teremtik meg a megfelelő tanulási helyzeteket, ezek a döntések ugyanakkor a jövőjét is meghatározzák. Ennek köszönhetően születhetett meg a KriStory könyvajánló Facebook-oldala, ahol Kristóf a hobbiját, az olvasást népszerűsíti. Rövid kedvcsinálókat ír azokról az olvasmányairól, amiket szerinte másnak is érdemes lenne elolvasnia. „Személy szerint érzem az olvasás jótékony erejét, és szeretném, hogy minél többen megtapasztalják, mert hiszem, hogy jobb lesz a világ, ha olvasó emberek lakják” – vallja Kristóf. 

Székely Csaba marosvásárhelyi író, drámaíró, műfordító. Sándor L. István színházkritikus így jellemezte őt: „Manapság nemigen akad sikeresebb, erősebben ható magyar drámaíró, mint Székely Csaba. Egymást érik a különböző színházi bemutatói (külföldön is), rendszeresen érkeznek hírek művészi sikereiről. Darabjai azonban nemcsak színházi, hanem irodalmi szempontból is értékesek. Egy kimunkált, változatos, élvezetes nyelvet használó szerzőről van szó, aki mély emberismerettel rendelkezik.”

Első drámája, a Szeretik a banánt, elvtársak? 2009-ben elnyerte a BBC legjobb európai drámáért járó díját, majd a Brit Írószövetség díját. Legismertebb műve az erdélyi magyar falvak problémáit sok humorral és keserű iróniával bemutató Bányavidék-trilógia, amelynek darabjait eddig több mint tizenöt különböző színpadon játszották és játsszák.
Forgatókönyvíróként is tevékenykedik, ő volt az HBO Terápia című sorozata harmadik évadának egyik forgatókönyvírója is.

Lucian Mîndruță újságíró, blogger, rádiós műsorvezető. Írásaival és bejegyzéseivel a blogján és az igencsak népszerű közösségimédia-felületein lehet találkozni, és egy naponta jelentkező betelefonálós rádióműsort is vezet. Karrierjét a SOTI független tévécsatornánál kezdte, majd a Tele7 és a ProTV csatornánál dolgozott.

Tartalomigazgató volt a Ziarul Financiar napilapnál és heti rovattal jelentkezett a Dilema kulturális magazinnál. Műsorvezetőként dolgozott az Antena1-nél, marketingigazgató volt a Mediafax csoportnál és számos csatornánál indított különböző tévéműsorokat.
Lucian a lelkiismeretes szólásszabadság híve. Szerinte a sajtó szerepe a társadalomban megszülető ötletek szabad áramlásának elősegítése, miközben a tényellenőrzés és az álhírek terjedésének meggátolása is felelőssége. Ugyanakkor hisz abban, hogy a sajtónak hozzá kellene járulnia egy összetartóbb közösség kialakulásához úgy, hogy közben támogatja a vélemények sokszínűségét és tiszteletben tartja a társadalmi vitákban résztvevő összes felet. Hisz a közösségi jellegű civil médiában, amelyre versenytársként és inspirációs forrásként is tekint. Emellett elhivatott országúti kerékpáros – évente mintegy négyezer kilométert teker rendszeresen.

A budapesti Keszei Anna Luca még 12 éves sincs, de máris annyi mindennel foglalkozik, ami egy felnőttnek is szép teljesítmény volna. Az Újbudai Gárdonyi Géza Általános Iskola ötödik osztályos tanulója úszik, zongorázik, hittanra jár és a Szent Bernát cserkészcsapat tagja.

Hét évig volt a Mu kortárs táncszínház növendéke és középső csoportos kora óta jár a Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Műhely képzéseire. Nemrég a falmászást is kipróbálta, amit komoly kihívásként él meg – de pont ez az, amit szeret. Szeptembertől angol órára is jár. Szabadidejében olvas, kirándul, koncertekre jár. Kedvenc hobbija a biciklizés, amely 2 és fél éve lett a szenvedélye, amióta a Budapest Bike Maffia önkéntese lett.

Minden kedden és csütörtökön szendvicseket készítenek és biciklivel szállítják ki a hajléktalanoknak, rászorulóknak. „Ha esik, ha havazik, ha meleg van, ha hideg van, menni kell, mert az emberek várnak minket és számítanak ránk” – mondja Luca. Felnőtt korában színésznő szeretne lenni, de addig még sok kaland vár rá.

Bara Ágnes egy igazán pörgős életszakaszt hagyott maga mögött, amikor 2010 decemberében elindult Thaiföldre, hogy megtalálja a tiszta forrást az akkor már pár éve tartó meditációs gyakorlásához. Tervek nélkül érkezett Bangkokba, és pár nap múlva megvalósult az álma. Közel három évet élt a dzsungelben egy kis buddhista kolostorban – ahol élete első igazi belső utazása kezdődött. Később a dél-koreai zen templomok világa következett, majd végül Taivanról érkezett vissza Ázsiából. „A legtöbb félelmemmel itt néztem szembe – a látszólag mozdulatlan, békés világban.

A szabadságot itt tapasztaltam meg – egy szabályokkal teli kultúrában” – fogalmaz Ágnes. Úgy érzi, talán nagyobb bátorságra volt szükség visszatérni a nyugati kultúrába, mint anno elindulni Keletre. Azóta a mindennapjaiba beépült az elmúlt évek tapasztalata. Egyszerű, csendes életet él, és legjobb tudása szerint segít embereknek, hogy kellő bátorsággal tudjanak szembenézni a félelmekkel, nehézségekkel.

Góg Anikó személyi edző, az IWI Nemzetközi Fitnesziskola tanára. Hazai és nemzetközi képzési rendszerekben végzett tanulmányai szerint: Technogym Master Trainer, Polar Level III-as szintű tréner, pre&postnatal instruktor, funkcionális tréner, ACE Health Coach. Korábbi triatlon versenysportoló, két kislány anyukája – és van, aki csak úgy ismeri, hogy „Krézi”. Bár különféle sport szakirányú tanulmányokat végzett és alkalmaz is a munkája során, határozottan elutasítja, hogy polihisztor lenne, aki mindenhez ért.

Ami viszont ebből a széles spektrumú képzési tapasztalatból és a sport különböző területeire történő rálátásból mint tanulság levonható számára, az a sport értékteremtő ereje. A sport életminőségünkre való hatása, személyiségfejlesztő mechanizmusa, egyensúlyt és belső tartást eredményező szerepe. Célja az, hogy minél több embernek lehetőséget biztosítson arra, hogy megtalálja a saját kapcsolatát a sporttal és annak minden előnyével.

Varga Csaba a Bihar megyei Belényesen született, a Bihari-hegység lábánál. Nagyváradon nőtt fel, majd a Kolozsvári Műszaki Egyetemen diplomázott építészet szakon, azóta építészként dolgozik Váradon. A hegyek világával 13-14 évesen kezdett ismerkedni. Valamikor a gimnáziumi évek során, a nyári szünidőben eldöntötte, hogy megmássza a Fogarasi-havasok legmagasabb csúcsát, attól kezdve pedig szabadidejében ennek a szenvedélynek hódolt. Először Erdély legmagasabb csúcsaira kapaszkodott fel, majd a Magas-Tátra, a Pireneusok és az Alpok csúcsai következtek.

Részben Erőss Zsolt hatására, az ő inspirációja nyomán látott neki a magashegyi expedíciók tervezésének. Ennek nyomán 2013-ban sikerült először megmásznia egy 8000 méternél magasabb hegyet, a Karakorum legmagasabb csúcsát, a Gasherbrum II-t.

Nyolc év alatt öt 8000 métert meghaladó csúcsot mászott meg – pótlólagos oxigén és magashegyi teherhordók igénybevétele nélkül. Ezzel a jelenleg élő, magyar magashegyi hegymászók között ő teljesítette a legtöbb sikeres csúcsmászást. Szerinte az ilyen expedíciókon az igazi kihívást a hegy magassága jelenti, és az azzal járó körülmények, nehézségek (oxigénhiányos környezet, extrém időjárási körülmények, fizikai erőt próbára tevő terep) leküzdése.

Gundel Takács Gábor „a sablon szerint” televíziós újságíró, de sokat dolgozott rádióban és írott műfajokban is. „Az igazsághoz azonban akkor járunk a leginkább közel, ha mindezt összefoglalva azt mondom: történetmesélő ember vagyok” – vallja magáról. Úgy véli, hogy minden sportközvetítés, vetélkedő, beszélgetés végsősoron egy-egy történet elmesélése.

Ehhez szükség van egy nagy adag egészséges, a világra és a benne élő emberekre rácsodálkozó kíváncsiságra és persze arra is, hogy amit az ember észrevesz, fontosnak tart, azt jól, őszintén és olykor bátran kimondja. „Igen, manapság szükség van olykor némi bátorságra is. Nemcsak azért, mert esetleg egyeseknek nem tetszik a véleményünk, hanem azért is, mert sokszor félünk szembenézni saját magunkkal. De lehet az ember bátor, szókimondó, kíváncsi – mindez mit sem ér hitelesség nélkül. »Felesz és mersz« a témánk. Már ennyiből is látszik, hogy nem kis feladat.”